Nyertes pályamunkák

Részletek

Kategória: Gyergyói Vadaink - pályaművek

Nagyanyáinktól halljuk manapság, hogy valamikor az ők idejükben a gyergyói ember megélhetését nyáron a mezőgazdaság biztosította, míg télen a fakitermelés hozott hasznot a házhoz, így volt ez a remetei emberekkel is, akik télen a maroshévizi céhnek dolgoztak, azaz fakitermeléssel foglalkoztak.

A 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején a traktor már igencsak megkönnyítette a  Ratosnyán dolgozó remetei emberek munkáját. gy történt az Istenszéke hegyén, Ilva és Ratosnya között, hogy ember és állat egymásnak esett. Az emberek éjszakai szálláshelye az erdőben volt egy tisztáson. Ez a kis ideiglenes szálláshely vékony lemezekből volt összerakva, ami tulajdonképpen barakk volt. Ebben a barakkban nyolc ember lakott és mellettük egy kisebb barakkban egy kovács lakott családjával együtt. Nem volt könnyű dolguk a munkásoknak, hisz maguk kellett előállítsák reggelijüket, ebédjüket, de még vacsorájukat is. Szokásos este volt, a hó csillogott a barakk körül, a holdfény bevilágította az erdőt. A munkások húskonzerveket fogyasztottak, amelyeket kidobáltak a barakkból. A vacsora végéhez értek, már lefekvéshez készülődtek. Egy részük már le is feküdt, míg másrészük még az aznapi dolgokról diskurált. Kis János remetei traktorista már emeletes ágyában szunyókált. Ez időtájban a medve a barakknál tartózkodott, a konzervdobozokat nyaldosta. A barakkból kihallatszott a beszéd, a kacagás. Egyszer csak igen hangosra kerekedett a beszéd, mire a hatalmas állat felállt a barakk kis ablakához, hogy legyőzze kíváncsiságát és betekintést nyerjen a  bent történtekről. Abban a pillanatban, ahogy a medve a barakk oldalának támaszkodott, az rögtön beszakadt. A hatalmas állat egyszeriben a barakkban találta magát. Bent csak Kis János maradt, akinek már nem jutott ideje menekülni. Ember és állat egyaránt megijedt. Az erős és ijesztő állat János bácsira támadt, aki egy paddal próbálta óvni magát kevés sikerrel, hisz ahol az állat érte, ott nem maradt se gúnya se bőr. János bácsi élethez való ragaszkodása abból is kitűnik, hogy az ágyak alatt is végig kúszott, hogy magát mentse, de ez a hatalmas állat óriásként harcolt a kis törpe ellen. A segítségért való kiáltozás is hiábavalónak bizonyult, hisz mindenki féltette életét. A medve csak rombolt. János bácsi szempontjából a küzdelem igen hosszúnak bizonyult. A kovács megsajnálta ezt a szegény embert és erőt, bátorságot kapván kiment fejszéjével a barakkból és a neki háttal álló medvét fejbevágta úgy, hogy az ott összeesett. Erre aztán a többi ember is kijött és együtt megölték a medvét. A veszély elmúltával mindenki igen okosnak bizonyult, csodás életmentő terveik csak akkor bimbóztak ki. Kis Jánost olyannyira megsebesítette a medve, hogy ott az erdőn bokor ágakból hordágyat készítettek és traktorral a régeni kórházba szállították, ahol 3 hónapon keresztül ápolták. Nem sok idő elteltével a vadásztársulat 500-500 lejre büntette meg Kis János és a kovácsot, ugyanis nőstény medvét öltek meg.

A sérült felépülése után isteni jelenlétnek tulajdonította, hogy képes volt egy ilyen rettenetes vadállattal harcolni.

Tanulságként sok következtetést levonhatunk, de én azt emelném ki, hogy mint ebben az esetben is kiderült az élet sokszor állít minket próbatétel elé. Dolgozunk a mindennapi betevő falatért, de mindenekelőtt életünkért harcolunk, ha a sors úgy adja. Ugyanez a helyzet vadállatainkkal is. Ők is ragaszkodnak az életükhöz, nem adják meg magukat, minden erejüket latba vetik, hogy fennmaradjanak. Ők is félnek akárcsak az ember, de mivel mi emberek gondolkodó lények vagyunk, ezért mi kellene valahogy úgy rendeznünk a dolgokat, hogy megőrizzük testi épségünket, de sem az állatokat sem magát a természetet ne pusztítsuk. Ahány elpusztult vadállat annyi százalékkal kevesebb esély, hogy majd egyszer az én unokáim is láthassák ezt a felbecsülhetetlen vadállományt erdeinkben.

Köszönettel tartozok a 79 éves gyergyóremetei  Petréd Amáliának, aki nélkül ez a munka nem jöhetett volna létre, hisz kerszetfia medvével való találkozását mesélte el, aki ma is jó egészségnek örvend. Nem mindennapi, érdekes történet, amely teljes mértékben a valóságon alapul. Érdemes elgondolkodni mindezen.

Köszönöm a lehetőséget!

Részletek

Kategória: Gyergyói Vadaink - pályaművek

Gyermekkorom óta járok a természetbe túrázni és fényképekezni. hagymás hegység számomra a legkedvesebb, többször voltam már ott.  Egy alkalommal, május végén, egy a többinél is emlkékezetesebb latogatásomra tekintek vissza a legszívesebben. Ekkor a Fehér-mezőben sátraztunk, mivel három naposra terveztük a túrát. Első napi úticélunk a Nagy Hagymás 1792 méter magas csúcsa volt. Az sikeresen megjárt túra után egy kiadós ebéd várt lent a táborhelyünkön, az ott maradtak gondoskodtak éhségünk csillapításáról. A másnapra tervezett út a Fekete Hagymás csúcsát erintette. Ez a túra rövid és fárasztó volt. Kis pihenés után apu eldöntotte, hogy felmegy a szintén közelben lévő Patkó kőre. Énis csatlakoztam, egy velem egykorú fiúval, Bencze Attikával. Ezen felül sok jelentkező nem volt, így hát hárman vágtunk neki a hegyoldalnak. Az út felénél már terdig ért a hó, az erdőben még nem volt elolvadva, ez egy kissé megnehezítette a dolgunk. Egy röpke pihenés után folytattuk utunkat a Patkó kő teteje felé. Egyszer csak apu egy igen érdekes dologra lett figyelmes, mondván:

-Ott van egy friss medve nyom!

-Tényleg. Bistosan itt van a közelben a medve is...

-Na, innen néma csendben megyunk tovább!-intett csendre apu.

-Jó. Bólintottunk mindketten, mert megszólalni már nem volt szabad. Továbbra is csendben haladtunk fölfelé. Attikával bíztunk abban, hogy megpillanthatjuk az állatot, de féltunk is egy kicsit. A kovetkező pillanatban apu észrevette a medvét.

-Ott van. Látjatok?-suttogta.

-Igen, látjuk. A latvanytól izgatottan feleltük. Még időnk sem volt jól szemügyre venni az állatot mikor már el is tünt az erdő sűrűjében. Majd egyszercsak újra vissza jött, de ekkor már nem volt egyedül. Egy anya medvével volt dolgunk, hisz három édes kis bocsocskája volt.

-Ez nagyon ritka.-oktatott apu.

-Mi?

-Hát a három bocsos medve. Általában egy vagy két boccsa van egy medvének. A három az nagyon ritka. Mi közben csak figyeltük, hogy mi történik. A medve védelmezni akarta boccsait tőlünk, de mi nem akartunk semmi rosszat nekik, csupán lefényképezni őket. Apu már szedte is elő a hátizsakból a fényképező gépet. A medve eközben a kis medvéket akár csak a tenisz labdákat úgy dobigálta fel a fára. A kicsik ezt játéknak vették és azon nyomban le is ugrottak. Egy kidőlt fának  torzsén játszadoztak. Mi pár méterrel távolabb azon fáradoztunk, hogy valahogy lencse végre kapjuk az állatokat. Azonban ez nem ment könnyedén, mert ki kellet cserélnünk az objektívet a gépen. Ez mire meglett a gép automatikája nem állított élesseget. Tanácstalanok voltunk mindannyian.

Ekkor a medve valami nagyon félelmetes dolgot csinált. Felállt a két hatsó lábára és üvöltott. Majd araszolva lépegetett felénk közeledve. Menekülési lehetőségünk az nem nagyon volt, mivel a Patkó kő első oldalán egy nagy szakadék tátong. Így hát cselekedni kellet, apu is felállt, akárcsak a medve, és a medvénél is félelmetesebben üvöltött a vadállatnak. A medve etől kissé megtorpant. Ezután amilyen gyorsan jöttek, ugyanolyan gyorsan elis tüntek az erdő mélyen. Mi a további veszély lehetősegeire gondolva, félbehagytuk körútunkat és ott ahol felmentünk ott le is ereszkedtünk a hegy lábához. Akik lentmaradtak a táborban alig akarták elhinni, hogy mit hagytak ki. Mi büszkeséggel tele meséltük élmenyeink a többi barátainknak.

Az egész este a Medve sztori újra és újra mesélesével telt, mi pedig Attikával alig vártuk, hogy elmeséljük élményeink az iskolában.

Részletek

Kategória: Gyergyói Vadaink - pályaművek

Ha nem lennék egy ökológia-természetvédelem szakot végzett egyetemista lány édesanyja lehet, hogy most nem próbálnám leírni ezt a hihetetlennek tűnő két történetet, amelyeket édesanyám a gyergyószárhegyi Len Anna élt át. Neki megadatott az a csoda, hogy kétszer is nagyon közeli találkozása volt a medvével.

Az első eset 1969 nyarán történt Gödemesterháza erdejében. Édesapám ökrösgazda lévén világéletében fakitermeléssel foglalkozott, mivel az akkori időkben az ilyen munkát nem erdőkitermelő gépekkel végezték, hanem állati és emberi erővel. A kitermelés körüli helyszínen, ha sok volt a gomba, erdei gyümölcs akkor mindig magával vitt minket is édesanyámmal. Így lehettem részese az első esetnek úgy hétévesen. Egy délután málnázás közben drága jó anyám halkan a nevemet súgta és úját a szájára helyezve csendet intett. Megdermedve néztem rá, és szájáról olvastam a szót MEDVE. Óvatosan lehajolt két könyökömtől tartva felemelt és szembefordított a két málnabokorral távolabb két lábon álló szintén málnázó medvével. Hátsó lábain állt és első lábaival az ágat szájához emelve a málnát ette. Akkor anyám letett, csendben hátrálva eltűntünk miközben az ujját a szájára tette, hogy  hallgassak. Az útra kiérve furcsán nézhettem édesanyámra, mivel csak annyit értettem az egészből, hogy medvét láttam és csendben kellett maradnom. Jött is a bölcs felelet kérdő tekintetemre -Ő VAN OTTHON- Akkor még ezt nem értettem.

A második esetben édesanyám 2004 májusában túlélte azt, amikor testközelbe került a medvével, még pedig a Gyergyószárhegy-i lakásunkhoz tartozó zöldséges kertjében. Az ösztönös és okos viselkedésének köszönhetően túlélte, igaz súlyos sérüléssel komoly kórházi kezeléssel. Hagymapalánt ültetés közben felemelkedve és megfordulva szemtől szembe találta magát a medvével. Mit érezhetett akkor, azt soha nem tudta elmondani. Egyszerűen nincs szó, nincs kifejezés, azt csak érezni lehetett. A másodperc töredéke alatt kapta is az első ütést, melynek súlyától hasra esett. A medve egyik lábával rálépett, a másikkal mélyen felhasította combja hátsó felét. Mi lehetett volna e szörnyű találkozás vége mikor ember és vad, nem a saját környezetében találkozik csak a szakemberek tudják. De tudta édesanyám is, nem kiabált, nem mozdult és probálta kezeit, lábait lassan maga alá húzni. Akkor a medve megszagolta lelépett a hátáról, ordított de tovább cammogott a szármányhegyi erdő irányába. Édesanyám lassan kúszva, minden erejét összeszedve biztonságos helyre érve segítséget kért. Én már a kórházban találkoztam vele és valahogy úgy nézhettem rá mint sok-sok évvel azelőtt, és ismét jött a válasz - MOST ÉN VOLTAM OTTHON ÉS Ő NEM- ez volt a veszélyesebb, hidd el. Már értettem azt, amit akkor hétévesen nem. Rádöbbentem arra, hogy az édesanyám milyen bölcs asszony, és azt a tudást nem az iskolában tanulta, mert ez nem adatott meg neki. Nyitott szemmel járta a mezőt, az erdőt értett minden rezzenést, zajt, soha nem félt, mert meg tanulta tisztelni a vadat és annak életterét. Ezért tudott engem is olyan élményben részesíteni, hogy megmutatta közvetlen közelről a medvét és nem az állatkertben, hanem az erdőben. Viszont a zöldségeskertben ő is félt, mert tudta, hogy a medve ott veszélyes. Mint később kitudódott, a medve üldözve volt, a Szárhegyhez tartozó Alsóerdő széltöréses erdejéből fakitermelők, a főútra kikerülve autók majd a falu lakói által. Ennek az esetnek voltak felelősei akik nem helyesen cselekedtek, de nem vállalták soha és a medvével sem foglalkozott tovább senki a vadvédelem részéről, pedig még orvosilag is bizonyított eset volt. Ezért is vagyok boldog, hogy lányom ökológia-környezetvédelem valamint erdőmérnöki szakokon tanulhat, mert itt a Gyergyói-medencében szükség van szakemberekre. Lányom, Szász-Len Anna-Mária egy előző felméréséből kiemelnék néhány a medvék elterjedésére vonatkozó adatot a Gyergyói-medencében:

1.- Szárhegy-Alfalu közötti Baktai erdőben

2.-Csomafalván a Rokaly útja környékén

3.-Vaslábon a Kakas hegy körül

4.-Gyergyószentmiklóson a Vár patak, Csanod feje, Piricske patak, Nagyköves, Magas bükk, Gyilkos-hegy, Nagyhagymás környékén.

A felmérés részeként elhangzott a következő kérdés is: Ön szerint védett állat a medve? Igen : 35%, Nem : 65%. Nos ez az arány elgondolkodtató.

Köszönöm a lehetőséget.

Tisztelettel Szász-Len Mária - egy édesanya aki sokat tanult a vadon élő növényekről és állatokról, természet közelben élő, bölcs, éret édesanyától és most sokat tanul lassan szakemberré váló lányától. Köszönet mindezért.

Részletek

Kategória: Gyergyói Vadaink - pályaművek

Nagyapám sokszor elemlegeti, hogy még fiatalabb korában, egy nyári gombászás alkalmával mit látott.

Éppen Csatavesziből tartott Farkas útja fejébe, ahol az út mentén egy tisztás volt. Egészen közel magához bőgést, mormolást hallott. A zajt szarvasbőgéshez vagy medvehanghoz hasonlította. Elindult a hang irányába, de közben bebújt egy lombos fenyőfa alá, amely körül bozót volt. Nagyon meglepődött, amikor meglátta a fa alatt levő kb. 25cm vastagon fekvő medveürüléket. Ezután visszament a tisztásra és felnézett a fára. Egy kb. 1 éves medvebocsot látott a fa tetején. Úgy gondolja, hogy ott tanyázhatott az anya medve a bocsaival és hallván, hogy járás van, jelt adott bocsainak, hogy meneküljenek, de ez a fán maradt. Ezután két kaszásember is odasietett a hangra, és kérdezték, hogy mi lehetett a hang? Ő mondta, hogy nyomban megtudják, amint felnéznek a fára. Rövid szemlélődés után az emberek ott hagyták a bocsot, elmentek.

Ezután tovább folytatta útját. Már beért Rokaly patakára, egy fiatal sűrű erdőrészre, ahol egyszerre csak meghallotta a vaddisznó és malacai röfögését. A kíváncsiság ösztönözte, hogy meglássa őket és utánuk indult. A bozót között gyorsabbak voltak, így csak távolabbról tudta szeműgyre venni. Ezután hazafelé indult, hogy ne sötétedjen be és nehogy a szürkülödetben „kezet fogjon" a medvével. Így fejeződött be késő délutáni kalandja.

Egy másik alkalommal, nyáron a palotailvai erdőben dolgozott hat emberrel. A völgybe termelték be a fát. Éppen szünetet tartottak, amikor hallották, hogy a csapok ropognak. Felnéztek a dombra, hát látták, hogy a medve a két kis bocsával megy feléjük be a völgybe. Gyorsan köveket ragadtak, és elkezdték a medvét hajigálni. A medve a bocsait csapkodta, két lábra állt, de végül megfordultak és visszamentek oda, ahonnan jöttek.

Én még sosem találkoztam az erdőben nagyobb vadállattal, de biztosan nagyon ijesztő lehet szemben állni egy medvével vagy vaddisznóval.

Részletek

Kategória: Gyergyói Vadaink - pályaművek

Négy jóbarát korán reggeé elindult az erdőre málnát szedni a Görgelyi-havasok északi részébe.Alig tízenhárom évesek, de mindegyik egy-egy vizesvedret visz, azzal a reménnyel. hogy, ha megtelig valamivel, hazacipelik.Ne mondják a szülők, vagy akikkel találkoznak, hogy hitvány legények.

Szaporán lépkedtek, mert tízenhét kilométerre volt a málnás hely.

Mikor kiérnek, szétnéznek az erdőszélében.Tele az erdő málnabokorral és áfonyabokorral.

Az erdőben az egy tisztást találnak, ahol rengeteg a málna bokor.Sándor bámészkodva tovább megy, a többiek pedig lemaradnak az erdő szélében. Amint megy egy nagy kösziklatömbre talál, amely magassága öt méter, a teteje, mint egy asztal, sima, s átmérője négyméter lehet. A sziklatömb úgy nézet ki a sima  mezőben, mint, ha valaki oda tette volna, vagy az Isten dobta volna le a mennyekből.Tele sűrű, magas málnabokorral, melyeken a málna, olyan nagy volt, mint a cseresznye. Sándor, ahogy rábotlott erre az Istenadta málnatermő sziklára, úgyérezte, hogy ennél soha nem volt nagyobb szerencséje. Csendben nekifogott a málnaszedésnek és arra gondolt, hogy bár a barátok ne találnák meg, míg málnával nem telik meg a vedre.

Halkan a sziklára fölfelékapaszkodva szedegette a gyümölcsöt, s újból arra gondolt, hogy bárcsak ne találnának oda a barátai. Már jócskán volt málna a vederben. Egyszer csak motoszkálást hall a szikla túlsó oldalán.

-No, a fene egye meg, valamelyik barátom mégiscsak rátalált a sziklára-zsörtölödött magában.

És egyszer csak, egy óriási ordítás „óáá-óáá-óáá".Észrevette, hogy bizony egy medvével találkozott, és medve ordítás ez. Ijedtében vedrestől leesett a sziklától és mozdulatlanul feküdt. Tudta, hogy ilyenkor halottnak kell tetetnie, és egy darabig, szuszogni se szabad. Így tanította őt még a híres vadász bátyja, aki még Octavian Goga költönek, miniszternek, majd Vitéz Horti Miklósnak volt, a személyes vadásza. Azt ő jól tudta, hogy a halott emberhez, nem nyúl a medve.

Hirtelen hallja a föld dobogását. Menekült a medve.Mikor már nem hallatszott lábainak dobogása, a kősziklatömb másik oldalára ment, hogy lássa mi történhetett, hogy onnan a medve elmenekült. Egy vaddarázs fészket bontott ki, hogy elrabolhassa a mézüket, de azok úgy rátámadtak, csipték, marták orrát, száját, hogy kínjában odacsinált, elbögte magát, s úgy látta, hogy jobb, ha onnan elhordja az inát.

No, de igaz, Sándornak is menekülnie kellett, mert rátámadtak a darazsak.Felkapta a vedret, s azzal, ami még volt benne, iszkirí, szedte a lábát, úgy, ahogy csak birta. Utánna rajokban a darazsak. Most kalapját csapkodták.Ő be a sűrű csepleszbe, hogy a darazsak követni ne tudják.Nem marták meg, de sajnálta az ott maradt málnát.

Amikor találkozott társaival, s elmondta mi történt vele, bizony a málnaparadicsomhoz nem mert közeledni egyik sem.

-Jó, hogy éppen megusztad, mert, ha észreveszi a medve, hogy előle leszeded a málnát, bizony a medvekoma nem köszönte volna meg.A darazsak elől hiába feküdtél volna mozdulatlanul, azok úgy összecsipkedtek-szúrkáltak volna, hogy most a málna helyett holtan vittünk volna haza.

A szomszéd Király Sándor bácsi elbeszélése alapján-valós történet.