Négy jóbarát korán reggeé elindult az erdőre málnát szedni a Görgelyi-havasok északi részébe.Alig tízenhárom évesek, de mindegyik egy-egy vizesvedret visz, azzal a reménnyel. hogy, ha megtelig valamivel, hazacipelik.Ne mondják a szülők, vagy akikkel találkoznak, hogy hitvány legények.
Szaporán lépkedtek, mert tízenhét kilométerre volt a málnás hely.
Mikor kiérnek, szétnéznek az erdőszélében.Tele az erdő málnabokorral és áfonyabokorral.
Az erdőben az egy tisztást találnak, ahol rengeteg a málna bokor.Sándor bámészkodva tovább megy, a többiek pedig lemaradnak az erdő szélében. Amint megy egy nagy kösziklatömbre talál, amely magassága öt méter, a teteje, mint egy asztal, sima, s átmérője négyméter lehet. A sziklatömb úgy nézet ki a sima mezőben, mint, ha valaki oda tette volna, vagy az Isten dobta volna le a mennyekből.Tele sűrű, magas málnabokorral, melyeken a málna, olyan nagy volt, mint a cseresznye. Sándor, ahogy rábotlott erre az Istenadta málnatermő sziklára, úgyérezte, hogy ennél soha nem volt nagyobb szerencséje. Csendben nekifogott a málnaszedésnek és arra gondolt, hogy bár a barátok ne találnák meg, míg málnával nem telik meg a vedre.
Halkan a sziklára fölfelékapaszkodva szedegette a gyümölcsöt, s újból arra gondolt, hogy bárcsak ne találnának oda a barátai. Már jócskán volt málna a vederben. Egyszer csak motoszkálást hall a szikla túlsó oldalán.
-No, a fene egye meg, valamelyik barátom mégiscsak rátalált a sziklára-zsörtölödött magában.
És egyszer csak, egy óriási ordítás „óáá-óáá-óáá".Észrevette, hogy bizony egy medvével találkozott, és medve ordítás ez. Ijedtében vedrestől leesett a sziklától és mozdulatlanul feküdt. Tudta, hogy ilyenkor halottnak kell tetetnie, és egy darabig, szuszogni se szabad. Így tanította őt még a híres vadász bátyja, aki még Octavian Goga költönek, miniszternek, majd Vitéz Horti Miklósnak volt, a személyes vadásza. Azt ő jól tudta, hogy a halott emberhez, nem nyúl a medve.
Hirtelen hallja a föld dobogását. Menekült a medve.Mikor már nem hallatszott lábainak dobogása, a kősziklatömb másik oldalára ment, hogy lássa mi történhetett, hogy onnan a medve elmenekült. Egy vaddarázs fészket bontott ki, hogy elrabolhassa a mézüket, de azok úgy rátámadtak, csipték, marták orrát, száját, hogy kínjában odacsinált, elbögte magát, s úgy látta, hogy jobb, ha onnan elhordja az inát.
No, de igaz, Sándornak is menekülnie kellett, mert rátámadtak a darazsak.Felkapta a vedret, s azzal, ami még volt benne, iszkirí, szedte a lábát, úgy, ahogy csak birta. Utánna rajokban a darazsak. Most kalapját csapkodták.Ő be a sűrű csepleszbe, hogy a darazsak követni ne tudják.Nem marták meg, de sajnálta az ott maradt málnát.
Amikor találkozott társaival, s elmondta mi történt vele, bizony a málnaparadicsomhoz nem mert közeledni egyik sem.
-Jó, hogy éppen megusztad, mert, ha észreveszi a medve, hogy előle leszeded a málnát, bizony a medvekoma nem köszönte volna meg.A darazsak elől hiába feküdtél volna mozdulatlanul, azok úgy összecsipkedtek-szúrkáltak volna, hogy most a málna helyett holtan vittünk volna haza.
A szomszéd Király Sándor bácsi elbeszélése alapján-valós történet.
