Kovácspéter-tetőn szervezett túlélőtábort a GYTIT a napokban. A háromnapos rendezvényt Hargita Megye Tanácsa támogatta.

Háromnapos túlélő tábort szervezett a Gyergyó Területi Ifjúsági Tanács, az 1375 méter tengerszint feletti magasságban fekvő Kovácspéter-tető. A rendezvény november 2-4. között zajlott a Gyergyószentmiklóshoz tartozó Kovácspéter településen A rendezvény megnyitóján Csergő Timea, a program főszervezője elmondta, hogy nagyon fontosnak tartja, hogy a fiatalokat kimozdítsa a mindennapokban megszokott környezetükből, és kivigye őket a természetbe, ahol magukra maradnak mindenféle technológia és elektronikai eszközök nélkül. A megnyitón részt vett Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke, aki arra biztatta a fiatalokat, hogy használják a kreativitásukat és jöjjenek minnél több ötlettel, ami a jövőjüket jobbá teheti. Ezt követően Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános biztatta a fiatalokat, hogy szeressék a szülőföldjüket és hozzanak azért akár áldozatokat is, hogy itthon boldogulhassanak.

A rendezvény során a fiatalok megtanulhattak olyan dolgokat a természetről, tájékozódásról, vadállatokról és a túlélés alapvető szabályairól, amelyek hasznosak lehetnek számukra a jövőben. A rendezvény nem titkolt céljai közé tartozott, hogy a fiatalok felismerjék a természet ismeretének fontosságát, a csapatépítést, és végül, de nem utolsó sorban, a lovas életvitelbe is kapjanak egy kis bevezetést.

Bár a táborozóknak volt födél a fejük fölött, védve voltak a vadállatok esetleges támadásától, és még a napi élelmet sem kellett elejteniük, mégis magukra voltak utalva. Ők kellett megoldják a főzést, beszerezzék a főzéshez és a melegedéshez szükséges tűzifát, az elektromos áram hiánya miatt okozott „elvonási tüneteket” is nekik kellett legyőzniük a sok más kihívás mellett. Sokuknak nem ez jelentette az igazi kihívást, hanem az elméleti és gyakorlati lovas bemutató után a konkrét lovaglástól való félelem leküzdése. Egy résztvevő feladta a küzdelmet a program felénél, a többiek teljesítettek minden feladatot.

A tábor zárásánál a résztvevők megfogalmazták, hogy a jövőben is szeretnék, ha lenne hasonló rendezvény, akár még nehezebb túlélő jellegű is, ez csak amolyan bemelegítés volt az igazi túlélésre, amilyeneket még meg lehetne azokon a tájakon szervezni.