Nagyapám sokszor elemlegeti, hogy még fiatalabb korában, egy nyári gombászás alkalmával mit látott.
Éppen Csatavesziből tartott Farkas útja fejébe, ahol az út mentén egy tisztás volt. Egészen közel magához bőgést, mormolást hallott. A zajt szarvasbőgéshez vagy medvehanghoz hasonlította. Elindult a hang irányába, de közben bebújt egy lombos fenyőfa alá, amely körül bozót volt. Nagyon meglepődött, amikor meglátta a fa alatt levő kb. 25cm vastagon fekvő medveürüléket. Ezután visszament a tisztásra és felnézett a fára. Egy kb. 1 éves medvebocsot látott a fa tetején. Úgy gondolja, hogy ott tanyázhatott az anya medve a bocsaival és hallván, hogy járás van, jelt adott bocsainak, hogy meneküljenek, de ez a fán maradt. Ezután két kaszásember is odasietett a hangra, és kérdezték, hogy mi lehetett a hang? Ő mondta, hogy nyomban megtudják, amint felnéznek a fára. Rövid szemlélődés után az emberek ott hagyták a bocsot, elmentek.
Ezután tovább folytatta útját. Már beért Rokaly patakára, egy fiatal sűrű erdőrészre, ahol egyszerre csak meghallotta a vaddisznó és malacai röfögését. A kíváncsiság ösztönözte, hogy meglássa őket és utánuk indult. A bozót között gyorsabbak voltak, így csak távolabbról tudta szeműgyre venni. Ezután hazafelé indult, hogy ne sötétedjen be és nehogy a szürkülödetben „kezet fogjon" a medvével. Így fejeződött be késő délutáni kalandja.
Egy másik alkalommal, nyáron a palotailvai erdőben dolgozott hat emberrel. A völgybe termelték be a fát. Éppen szünetet tartottak, amikor hallották, hogy a csapok ropognak. Felnéztek a dombra, hát látták, hogy a medve a két kis bocsával megy feléjük be a völgybe. Gyorsan köveket ragadtak, és elkezdték a medvét hajigálni. A medve a bocsait csapkodta, két lábra állt, de végül megfordultak és visszamentek oda, ahonnan jöttek.
Én még sosem találkoztam az erdőben nagyobb vadállattal, de biztosan nagyon ijesztő lehet szemben állni egy medvével vagy vaddisznóval.