Ha nem lennék egy ökológia-természetvédelem szakot végzett egyetemista lány édesanyja lehet, hogy most nem próbálnám leírni ezt a hihetetlennek tűnő két történetet, amelyeket édesanyám a gyergyószárhegyi Len Anna élt át. Neki megadatott az a csoda, hogy kétszer is nagyon közeli találkozása volt a medvével.
Az első eset 1969 nyarán történt Gödemesterháza erdejében. Édesapám ökrösgazda lévén világéletében fakitermeléssel foglalkozott, mivel az akkori időkben az ilyen munkát nem erdőkitermelő gépekkel végezték, hanem állati és emberi erővel. A kitermelés körüli helyszínen, ha sok volt a gomba, erdei gyümölcs akkor mindig magával vitt minket is édesanyámmal. Így lehettem részese az első esetnek úgy hétévesen. Egy délután málnázás közben drága jó anyám halkan a nevemet súgta és úját a szájára helyezve csendet intett. Megdermedve néztem rá, és szájáról olvastam a szót MEDVE. Óvatosan lehajolt két könyökömtől tartva felemelt és szembefordított a két málnabokorral távolabb két lábon álló szintén málnázó medvével. Hátsó lábain állt és első lábaival az ágat szájához emelve a málnát ette. Akkor anyám letett, csendben hátrálva eltűntünk miközben az ujját a szájára tette, hogy hallgassak. Az útra kiérve furcsán nézhettem édesanyámra, mivel csak annyit értettem az egészből, hogy medvét láttam és csendben kellett maradnom. Jött is a bölcs felelet kérdő tekintetemre -Ő VAN OTTHON- Akkor még ezt nem értettem.
A második esetben édesanyám 2004 májusában túlélte azt, amikor testközelbe került a medvével, még pedig a Gyergyószárhegy-i lakásunkhoz tartozó zöldséges kertjében. Az ösztönös és okos viselkedésének köszönhetően túlélte, igaz súlyos sérüléssel komoly kórházi kezeléssel. Hagymapalánt ültetés közben felemelkedve és megfordulva szemtől szembe találta magát a medvével. Mit érezhetett akkor, azt soha nem tudta elmondani. Egyszerűen nincs szó, nincs kifejezés, azt csak érezni lehetett. A másodperc töredéke alatt kapta is az első ütést, melynek súlyától hasra esett. A medve egyik lábával rálépett, a másikkal mélyen felhasította combja hátsó felét. Mi lehetett volna e szörnyű találkozás vége mikor ember és vad, nem a saját környezetében találkozik csak a szakemberek tudják. De tudta édesanyám is, nem kiabált, nem mozdult és probálta kezeit, lábait lassan maga alá húzni. Akkor a medve megszagolta lelépett a hátáról, ordított de tovább cammogott a szármányhegyi erdő irányába. Édesanyám lassan kúszva, minden erejét összeszedve biztonságos helyre érve segítséget kért. Én már a kórházban találkoztam vele és valahogy úgy nézhettem rá mint sok-sok évvel azelőtt, és ismét jött a válasz - MOST ÉN VOLTAM OTTHON ÉS Ő NEM- ez volt a veszélyesebb, hidd el. Már értettem azt, amit akkor hétévesen nem. Rádöbbentem arra, hogy az édesanyám milyen bölcs asszony, és azt a tudást nem az iskolában tanulta, mert ez nem adatott meg neki. Nyitott szemmel járta a mezőt, az erdőt értett minden rezzenést, zajt, soha nem félt, mert meg tanulta tisztelni a vadat és annak életterét. Ezért tudott engem is olyan élményben részesíteni, hogy megmutatta közvetlen közelről a medvét és nem az állatkertben, hanem az erdőben. Viszont a zöldségeskertben ő is félt, mert tudta, hogy a medve ott veszélyes. Mint később kitudódott, a medve üldözve volt, a Szárhegyhez tartozó Alsóerdő széltöréses erdejéből fakitermelők, a főútra kikerülve autók majd a falu lakói által. Ennek az esetnek voltak felelősei akik nem helyesen cselekedtek, de nem vállalták soha és a medvével sem foglalkozott tovább senki a vadvédelem részéről, pedig még orvosilag is bizonyított eset volt. Ezért is vagyok boldog, hogy lányom ökológia-környezetvédelem valamint erdőmérnöki szakokon tanulhat, mert itt a Gyergyói-medencében szükség van szakemberekre. Lányom, Szász-Len Anna-Mária egy előző felméréséből kiemelnék néhány a medvék elterjedésére vonatkozó adatot a Gyergyói-medencében:
1.- Szárhegy-Alfalu közötti Baktai erdőben
2.-Csomafalván a Rokaly útja környékén
3.-Vaslábon a Kakas hegy körül
4.-Gyergyószentmiklóson a Vár patak, Csanod feje, Piricske patak, Nagyköves, Magas bükk, Gyilkos-hegy, Nagyhagymás környékén.
A felmérés részeként elhangzott a következő kérdés is: Ön szerint védett állat a medve? Igen : 35%, Nem : 65%. Nos ez az arány elgondolkodtató.
Köszönöm a lehetőséget.
Tisztelettel Szász-Len Mária - egy édesanya aki sokat tanult a vadon élő növényekről és állatokról, természet közelben élő, bölcs, éret édesanyától és most sokat tanul lassan szakemberré váló lányától. Köszönet mindezért.