Nagyanyáinktól halljuk manapság, hogy valamikor az ők idejükben a gyergyói ember megélhetését nyáron a mezőgazdaság biztosította, míg télen a fakitermelés hozott hasznot a házhoz, így volt ez a remetei emberekkel is, akik télen a maroshévizi céhnek dolgoztak, azaz fakitermeléssel foglalkoztak.
A 60-as évek végén, illetve a 70-es évek elején a traktor már igencsak megkönnyítette a Ratosnyán dolgozó remetei emberek munkáját. gy történt az Istenszéke hegyén, Ilva és Ratosnya között, hogy ember és állat egymásnak esett. Az emberek éjszakai szálláshelye az erdőben volt egy tisztáson. Ez a kis ideiglenes szálláshely vékony lemezekből volt összerakva, ami tulajdonképpen barakk volt. Ebben a barakkban nyolc ember lakott és mellettük egy kisebb barakkban egy kovács lakott családjával együtt. Nem volt könnyű dolguk a munkásoknak, hisz maguk kellett előállítsák reggelijüket, ebédjüket, de még vacsorájukat is. Szokásos este volt, a hó csillogott a barakk körül, a holdfény bevilágította az erdőt. A munkások húskonzerveket fogyasztottak, amelyeket kidobáltak a barakkból. A vacsora végéhez értek, már lefekvéshez készülődtek. Egy részük már le is feküdt, míg másrészük még az aznapi dolgokról diskurált. Kis János remetei traktorista már emeletes ágyában szunyókált. Ez időtájban a medve a barakknál tartózkodott, a konzervdobozokat nyaldosta. A barakkból kihallatszott a beszéd, a kacagás. Egyszer csak igen hangosra kerekedett a beszéd, mire a hatalmas állat felállt a barakk kis ablakához, hogy legyőzze kíváncsiságát és betekintést nyerjen a bent történtekről. Abban a pillanatban, ahogy a medve a barakk oldalának támaszkodott, az rögtön beszakadt. A hatalmas állat egyszeriben a barakkban találta magát. Bent csak Kis János maradt, akinek már nem jutott ideje menekülni. Ember és állat egyaránt megijedt. Az erős és ijesztő állat János bácsira támadt, aki egy paddal próbálta óvni magát kevés sikerrel, hisz ahol az állat érte, ott nem maradt se gúnya se bőr. János bácsi élethez való ragaszkodása abból is kitűnik, hogy az ágyak alatt is végig kúszott, hogy magát mentse, de ez a hatalmas állat óriásként harcolt a kis törpe ellen. A segítségért való kiáltozás is hiábavalónak bizonyult, hisz mindenki féltette életét. A medve csak rombolt. János bácsi szempontjából a küzdelem igen hosszúnak bizonyult. A kovács megsajnálta ezt a szegény embert és erőt, bátorságot kapván kiment fejszéjével a barakkból és a neki háttal álló medvét fejbevágta úgy, hogy az ott összeesett. Erre aztán a többi ember is kijött és együtt megölték a medvét. A veszély elmúltával mindenki igen okosnak bizonyult, csodás életmentő terveik csak akkor bimbóztak ki. Kis Jánost olyannyira megsebesítette a medve, hogy ott az erdőn bokor ágakból hordágyat készítettek és traktorral a régeni kórházba szállították, ahol 3 hónapon keresztül ápolták. Nem sok idő elteltével a vadásztársulat 500-500 lejre büntette meg Kis János és a kovácsot, ugyanis nőstény medvét öltek meg.
A sérült felépülése után isteni jelenlétnek tulajdonította, hogy képes volt egy ilyen rettenetes vadállattal harcolni.
Tanulságként sok következtetést levonhatunk, de én azt emelném ki, hogy mint ebben az esetben is kiderült az élet sokszor állít minket próbatétel elé. Dolgozunk a mindennapi betevő falatért, de mindenekelőtt életünkért harcolunk, ha a sors úgy adja. Ugyanez a helyzet vadállatainkkal is. Ők is ragaszkodnak az életükhöz, nem adják meg magukat, minden erejüket latba vetik, hogy fennmaradjanak. Ők is félnek akárcsak az ember, de mivel mi emberek gondolkodó lények vagyunk, ezért mi kellene valahogy úgy rendeznünk a dolgokat, hogy megőrizzük testi épségünket, de sem az állatokat sem magát a természetet ne pusztítsuk. Ahány elpusztult vadállat annyi százalékkal kevesebb esély, hogy majd egyszer az én unokáim is láthassák ezt a felbecsülhetetlen vadállományt erdeinkben.
Köszönettel tartozok a 79 éves gyergyóremetei Petréd Amáliának, aki nélkül ez a munka nem jöhetett volna létre, hisz kerszetfia medvével való találkozását mesélte el, aki ma is jó egészségnek örvend. Nem mindennapi, érdekes történet, amely teljes mértékben a valóságon alapul. Érdemes elgondolkodni mindezen.
Köszönöm a lehetőséget!